|
2009-09-23 10:12:07, szerda
|
|
|
Öreg ember, öreg fa
Az öreg diófa alatt legjobban szerettem ülni kisgyerekkoromban,
ma sem tudom bizonyosan, miért. Dió nem termett már rajta, már nyár derekán
sárga levelek aranyesője pergett le róla, zuzmós, mohos ágain énekesmadárka nemigen pihent meg. Volt nekik hova szállni, virágos bokrokkal megáldott gyümölcsfákkal
telis-tele volt az udvarunk.
Hát hiszen nem mondom, nem haragudtam én az almafára se, a császárkörtefákkal
meg különösen szerettem barátkozni, hanem azért az én fám mégiscsak az öreg diófa volt.
Azt hiszem, azért szerettem, mert én olyan kicsi voltam, ő meg olyan nagy. A legnagyobb az egész kertben. Én ugyan akkor azt hittem, hogy az egész világon ez a legmagasabb fa,
és hogy ennek a hegyiből már be lehet látni a mennyországba.
Mindenféle ákombákom is volt belevésve az öreg fa derekába, s én azokon nagyon sokat elnézelődtem. Girbegurba betűk, nagy papmacska-hernyók gyanánt feketéllettek a fa kérgén,
s az édesapám mindnyájáról tudott valami történetet. A karjára emelt, ha jó kedve volt,
s néha sírva, néha nevetve mutogatta a furcsa bemetszéseket.
- Ezt a szívet én vágtam bele nagy deák koromban. Bele is tört a bicskám. Azt Pista bátyád faragta, emezt meg az Ágneska nénéd. Hát ezt a csillagot látod-e? Azt még nagyapónak az édesapja véste, mikor én akkora voltam, mint te most. Nézd, ott meg egy törött kard van a fába vágva, bilincs van a markolatán. Ezt nagyapó vágta bele, mikor bujdosott a szabadságharc után, mint honvédtiszt.
Édesapámnak ilyenkor mindig könnyes lett a szeme, én meg mindig elnevettem magamat.
- Nem hiszem én azt - csóváltam meg a buksi fejemet.
- Mit, te?
- Hogy azt a rajzot nagyapó csinálta volna. Hiszen az van a legmagasabban. Létrán se érne nagyapó odáig. Hiszen ő is olyan kicsi, mint én vagyok.
- Kis oktondi vagy te - adott barackot a fejemre édesapám.
De én tudtam, hogy nagyon okosan beszéltem, mert nagyapó nagyon kicsi és gyönge volt.
Nem is tudott már másképp járni, csak botra támaszkodva. Nem is igen járkált különben,
csak üldögélt a nagy karosszékben. Jó időben a tornácon sütkérezett, szeles, esős napokban
a kályha mellett. Mióta az eszemet tudom, sohase láttam, hogy dolgozott volna.
Csak eregette a füstmacskákat a nagy tajték-pipából, és nézegetett mindenféle régi könyveket, amikbe cifra papirosok voltak raggatva. Ezeket Kossuth-bankónak hívták, és nagyapó igen szerette simogatni őket. Ilyenkor föl is csillogott a szeme mindig, bár máskülönben fáradt
és szomorú szokott lenni a nézése. Egyszer hallottam is, ahogy vacsora után fölsóhajtott:
- Pihentető Isten, mikor vetsz nekem ágyat?
És akkor nagyon elcsodálkoztam azon, hogy édesapám is, édesanyám is sírva borulnak nagyapóra, és addig csókolgatják a kezét, míg csak el nem mosolyodik nagyapó.
- Ugyan mért uralják úgy? - tűnődtem magamban.
Sehogy se tudtam fölérni ésszel, hogy ugyan miért olyan nagy úr ez a nagyapó.
A legnagyobb az egész házban. Mindig őtőle kérdezik meg, mi legyen az ebéd.
Mindenki kezet csókol neki. Ha elszendereg, mindenkinek lábujjhegyen kell járni.
S a velőscsontból én mindig csak a felét kapom a velőnek, a másik felét a nagyapó pirított kenyerére teszik.
Nekem bizony sehogy se ment a fejembe ez a dolog, s egyszer, mikor az édesapám séta közben azt kérdezte tőlem, hogy mi szeretnék lenni, ki is mondtam a szívemen valót:
- Nagyapó szeretnék lenni.
- Ugyan miért? - mosolyodott el édesapám.
- Azért, mert az semmit se dolgozik, mégis mindenki az ő kedvét keresi.
Édesapám elkomolyodva nézett rám.
- Hát aztán te azt hiszed, hogy ez nincs rendjén?
- Én nem tudom - mondtam egy kicsit megszeppenve. - Te azt szoktad mondani,
hogy aki nem dolgozik, ne is egyék.
- Igazad lehet - fordult el az édesapám, s hamarosan befejeztük a sétát.
Délben csak hárman ültünk az asztalnál. Nagyapó elkocsikázott valami régi barátjához.
- Most az egész velő az enyém lesz - örvendeztem előre, s csak akkor vettem észre,
hogy nekem nem is terítettek. Rózsás kis tányérom, aranyos kis poharam nem volt az asztalon.
- Hát énvelem mi lesz? - kérdeztem hüledezve.
- Te most nem kapsz ebédet, igazságos Mátyás - kanalazta édesapám a leveskét.
- Aki nem dolgozik, ne is egyék.
- De én még nem tudok dolgozni - borultam szívszakadva az asztalra.
- Nagyapó pedig már nem tud dolgozni - simogatta meg apám a hajamat.
- Belátod már, buksi, hogy milyen oktalanságot beszéltél?
Megszégyenlettem magam, és most már nem esett jól az ebéd, akárhogy unszoltak is.
Alig vártam, hogy megcsókolhassam nagyapó kezét. Kérdeztem is, mikor jön haza.
- Mire az öreg diófát kivágjuk, akkorra itthon lesz.
Tán azóta se éreztem olyan fájdalmat, mint akkor.
- Nem engedem, nem engedem az öreg fát! - borultam az apám elé.
- Miért, fiacskám? Levelei úgyis hullóban, ágai száradóban.
Ezrivel termette száz esztendőn át a gyümölcsöt, egyet se terem már.
Öreg fa nem haszonra való.
- Az öregségéért kell megbecsülni - hajtottam le a fejemet.
Mire fölemeltem, akkorra mögöttem állt nagyapó is,
s ahogy a szívére ölelt, szépnek, nagynak, méltóságosnak, égig érőnek láttam,
mint az öreg diófát.
Forrás:http://isavers.blogspot.com/2008/08/reg-ember-reg-fa.html
Link |
|
|
0 komment
, kategória: Szép történetek |
|
Címkék: megszégyenlettem, megcsókolhassam, elcsodálkoztam, gyümölcsfákkal, füstmacskákat, énekesmadárka, legmagasabban, elkocsikázott, feketéllettek, méltóságosnak, bemetszéseket, mennyországba, szabadságharc, velőscsontból, fölsóhajtott, szívszakadva, elnézelődtem, elkomolyodva, oktalanságot, mindnyájáról, karosszékben, megszeppenve, lábujjhegyen, csókolgatják, támaszkodva, máskülönben, elszendereg, sütkérezett, édesapámnak, örvendeztem, honvédtiszt, mosolyodott, legmagasabb, mindenkinek, megbecsülni, öregségéért, öreg diófa, egész kertben, egész világon, édesapám mindnyájáról, karjára emelt, furcsa bemetszéseket, csillagot látod-e, édesapja véste, törött kard, fába vágva, szabadságharc után, buksi fejemet, rajzot nagyapó, fejemre édesapám, nagy karosszékben, tornácon sütkérezett, Ezeket Kossuth-bankónak, Pihentető Isten,
|
|
|
|
Mit beszél, nem értem, hogy m... Png lepke Facebookon kaptam Az igazi szeretetért rendszeri... Facebookon kaptam Albert Einsteinről Szívem Png kislány képre írva Facebookon kaptam Julian Brass gondolata Facebookon kaptam Mírjam barát... Facebookon kaptam Facebookon kaptam Fekete István - Akác Miért kiabálunk amikor dühösek... Sose bánj semmit Png fotel Osváth Erzsébet - Gólya a réte... Fekete-erdő desszert Hiányzik Gonosz démon-álarc Segítsük barátainkat, hogy meg... Facebookon kaptam Lóhere Facebookon kaptam Sose bánj semmit Png csokor Az a nap, amelyik nevetés nélk... Facebookon kaptam Hogyan lehet Jézust szenvedély... Tóth Ágnes - Szervusz pad Facebookon kaptam Zsolnay Vilmos világhírű kera... Png fotel Kerüld el az evangélium örömén... Egy bizonyos határt Soha ne kedvezz... Adakozás Az a nap, amelyik nevetés nélk... Png csokor Fekete István - Akác Facebookon kaptam Cs Ildikótól Png kislány Facebookon kaptam Krisztinától Facebookon kaptam Facebookon kaptam 210 éve született a SZÓZAT meg... Segítsük barátainkat, hogy meg... Az igazi szeretetért rendszeri... Bounty krémes Alázat A televizió nem a kultúrát kép... Facebookon kaptam Facebookon kaptam Zsolnay Vilmos világhírű kera... Szép napot kívánok Fekete-erdő desszert Facebookon kaptam A kételkedés kezelése Facebookon kaptam Adakozás Facebookon kaptam Áprily Lajos - Gyümölcsoltó Makszim Gorkij gondolata Áprily Lajos - Gyümölcsoltó Facebookon kaptam Mírjam barát... Jó éjszakát Elköszönt Egy lelki imádság Facebookon kaptam Gyökössy Endre - Virágok virág... Facebookon kaptam A televizió nem a kultúrát kép... Gyerekként sokat küzdöttünk az... Örülök, hogy látlak! Amikor Jézus rátapos a lábadra Facebookon kaptam Krisztinától Örülök, hogy látlak! képre írva Png kutya Facebookon kaptam A boldog családok mind hasonló... 69 éve hunyt el Albert Einstei... Facebookon kaptam Reggel van Png virág Miért kiabálunk amikor dühösek... George Byron - Ahogy itt jár -... Kellemes vasárnapi kikapcsolód... Nem méltó hozzád Weöres Sándor - A hársfa mind ... Adakozás Nevem Facebookon kaptam Mit beszél, nem értem, hogy m... Nevem Mi lenne ha Bounty krémes Egy hatékony szolga
|
|
|
|
öreg diófa, egész kertben, egész világon, édesapám mindnyájáról, karjára emelt, furcsa bemetszéseket, csillagot látod-e, édesapja véste, törött kard, fába vágva, szabadságharc után, buksi fejemet, rajzot nagyapó, fejemre édesapám, nagy karosszékben, tornácon sütkérezett, kályha mellett, eszemet tudom, nagy tajték-pipából, szeme mindig, egész házban, felét kapom, másik felét, nagyapó pirított, édesapám séta, szívemen valót, kicsit megszeppenve, egész velő, enyém lesz, öreg diófát, öregségéért kell, szívére ölelt, megszégyenlettem, megcsókolhassam, elcsodálkoztam, gyümölcsfákkal, füstmacskákat, énekesmadárka, legmagasabban, elkocsikázott, feketéllettek, méltóságosnak, bemetszéseket, mennyországba, szabadságharc, velőscsontból, fölsóhajtott, szívszakadva, elnézelődtem, elkomolyodva, oktalanságot, mindnyájáról, karosszékben, megszeppenve, lábujjhegyen, csókolgatják, támaszkodva, máskülönben, elszendereg, sütkérezett, édesapámnak, örvendeztem, honvédtiszt, mosolyodott, legmagasabb, mindenkinek, megbecsülni, öregségéért, nagyapónak, legnagyobb, mindenféle, befejeztük, barátkozni, mosolyodik, haragudtam, markolatán, girbegurba, aranyesője, nézegetett, elnevettem, fölemeltem, történetet, száradóban, barátjához, terítettek, csillogott, gyümölcsöt, bizonyosan, unszoltak, szeretnék, dolgozott, hallottam, simogatta, papmacska, édesanyám, csillagot, asztalnál, nagyapóra, hamarosan, , ,
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
29 | 30 | |
| |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
0 db bejegyzés |
e év: |
0 db bejegyzés |
Összes: |
50420 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 1925
- e Hét: 12543
- e Hónap: 23557
- e Év: 129701
|
|
|